Karinthy nyelvet ölt

Az 1930-as évek technikai-politikai átrendeződését Karinthy Frigyes egy, az emberre és az európai kultúrára nézve minden korábbinál fenyegetőbb korszak eljövetelének előkészületeként értelmezte. Ez nem áll előzmények nélkül, és semmiképpen sem szabad úgy felfogni, mint egy, a technikai fejlődésbe és vívmányokba, valamint az emberi racionalitásba, jóságba és fejlődőképességbe vetett pozitív, feltétlen hit negativitásba, kiábrándultságba és reményvesztésbe való átfordulását. A politikai nyelvéhez az erőszak, mint láttuk, nem az egyszerűen nyelvhasználati formának tekinthető propaganda, hanem a nyelv eredendő performatív ereje miatt tartozik, a médium uralta diskurzusrend pedig nem az újságban közölt hír valamilyen volta – tehát potenciális emberi ostobaság, gyarlóság vagy tévedések sorozata, hanem a diskurzus matematikai alapjai miatt építi le a kultúra bizonyos dimenzióit, például az etikait. Karinthynál nem arról van tehát szó, hogy az 1930-as évekre megváltozott volna az álláspontja a technikai formáit illetően: sokkal inkább radikalizálódásról és funkcióeltolódásról beszélhetünk.