K. Napló

MAILVÁLTÁS:
— Kedves Dezső, valóban vannak, akik még szenvedéseikért és veszteségeikért is hálát tudnak adni. Talán ők a szentek. De vajon a másik ember nevében szólhatok-e? Azt gondolom, mindenért hálát kell adni, de ezt csak magamon kérhetem számon. Nem gondolom, hogy Jób vagy Jeremiás hálás lett volna a megpróbáltatásokért. Sőt, Jézus is tiltakozik, nemcsak a Gecsemáné kertben […]. H.
— Köszönöm a korrekciót, igen, csak magamon kérhetem számon. De nem hálát írtam, hanem köszönetet; ami szimpla akarati tett. Tehát [én] meg akarom köszönni. Evvel teszem helyére a dolgot. d.