Jelzések a művészet útvesztőiben

A művész írásainak alapját azok a magnóra vételezett beszélgetések, gondolatok képezik, amelyeket Vetro rögzített műtermében, pályatársak látogatása alkalmával. Ezeket kísérik azok a műalkotásként is jelentős vázlatok, amelyeket a művész kollégáiról készített. Vetro Arturnak sikerült ,,kicsikarni” egyfajta alkotói hitvallást Nagy Albert festőművészből, de a kötetben Mohy Sándor sajátos világába is betekintést nyerhetünk, ugyanakkor Nagy Imre munkásságáról, illetve Fülöp Antal Andor képi világáról is értékes részleteket tudhatunk meg. A könyvben Vetro elbúcsúzik pályatársától, Forró Antaltól, visszaemlékezik Gallasz Nándorra, és születésnapjuk alkalmával köszönti Romul Ladeát és Vida Gézát.   Vetro Artur feljegyzései továbbá kitérnek Bene József, Medgyessy Ferenc, Constantin Brâncuși, Étienne Hajdu, illetve Szervátiusz Tibor munkásságára is. A kötetben helyet kaptak a szobrász jegyzetei a művészi tudatról, kritikáról, illetve az irodalom és a képzőművészet viszonyáról.   A kiadvány szerkesztője szerint a kötet remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a művészekkel folytatott beszélgetések és a róluk készített portré-vázlatok gazdagítsák egyre bővülő szellemi kincsestárunkat.   Vetro András, a művész fia és a könyv szerkesztője így vall a kötetről: ,,Kis lángoló mécsesként hat, melynek fénye ködoszlató és útmutató szerepet kap a művészet útvesztőjében. Egyfajta látlelet kortársakról, egy csokorba kötve, megírva és rajzolva.”