Jancsó Béla levelezése II. (1931–1934)

Jancsó Béla integráló személyiségének, kapcsolatterem­tő működésének legintenzívebb periódusáról tanúskodik a har­mincas évek első felében folytatott levelezése. Még orvostan­hallgató (1933-ban szerzi meg fogorvosi diplomáját), de irányítja a Székelyek Kolozsvári Társaságának ifjúsági tagozatát, szervezi az Erdélyi Fiatalok szemináriumait és rendezvényeit… Olyan fontos eszme-, irodalom- és művelődéstörténeti mozzanatok háttér­erezetét világítják meg ezek a dokumentumok, mint Ady, Móricz, Szabó Dezső hatása az 1918 után eszmélkedő kisebbségi értel­miségi nemzedékekre, József Attila költészetének erdélyi fogad­tatása, az Erdélyi Fiatalokkal egy időben kibontakozó rokon moz­galmak (Sarló, Bartha Miklós Társaság, a kolozsvár-szegedi Bethlen Gábor Körből kinőtt Szegedi Fiatalok, a bukaresti Koós Ferenc Kör Diákszakosztálya) Kárpát-medencei összefogásának kísérlete; továbbá az erdélyi önszemléleti tisztázások vitáiban való állásfoglalásai, a Tizenegyek tizenegyedik évfordulójának a megszervezése, a brassói ÁGISZ közművelődési szakosztályának hatékony támogatása.Ekkori levelezőtársai között ott találjuk a történész Asztalos Miklóst, dr. Bakk Eleket, a Bukaresti Koós Ferenc Kör elnökét, Baróti Dezső irodalomtörténészt, Bíró Sándor későbbi történészt, Buday György grafikusművészt, Fábián Dánielt, a BMT vezetőjét, a küzdőtárs Kacsó Sándort, Kovács László Helikon-szerkesztőt, az Erdélyi Fiatalok mozgalmát támogató Kós Károlyt, az akkor még egyetemi lelkész Márton Áront, a Tanút szerkesztő és a Választ kezdeményező Németh Lászlót, a vita­társként is nagyra becsült Paál Árpádot, a Tizenegyek indulásától őt mindenben támogató Szentimrei Jenőt, az irodalomtörténészi feladataira őt minduntalan figyelmeztető Tamási Áront, akiben már 1923-ban szellemi/lelki ikertestvérére talált.  (Cseke Péter)