Irodalom és betegség

A betegség fogalma jelentős (irodalomtörténeti) hagyományokkal rendelkezik, ezért nem előzmények nélküli, hogy a jelenség, összes implikációjával együtt, már tematikus szinten is rendre megjelenik az epikai és költői szövegekben. Az pedig, hogy egyes szerzői életműveket – biográfiai értelemben is – jelentős mértékben meghatároz a betegség különféle formáival való találkozás, már önmagában jelentős kihívással szembesíti az értelmezői közösségeket. A konferencia e bonyolult és sokoldalú összefüggésrendszer vonzásában megkettőzte a kérdezés lehetséges irányait. Egyrészt minden interpretációnak számolnia kell az irodalmi betegség-mintázatokkal, olyan hagyománnyal tehát, amely kiemelt szerzők szövegein keresztül vizsgálja a 20. századi magyar irodalmi vonatkozásokat (például Karinthy Frigyes, Babits Mihály), a “betegség poétikáját”. Másrészt – szoros összefüggésben a 20. századi betegségreprezentációkkal és az azokat működtető, leíró, alkotó eljárásokkal – azt kívánta vizsgálni, hogy a betegség hogyan válhat egyes irodalmi szövegek retorikai-poétikai rendszerét meghatározó alakzattá, diszkurzív mintázattá – immár a tematikus kapcsolódási pontokon túl, az előbbi kérdések elméleti kontextusait szem előtt tartva.