Into the Void

Noha a Black Sabbath eredeti felállásában köztudottan Geezer Butler volt a szavak embere – az együttes első évtizedének stílusteremtő dalszövegei szinte mind tőle származnak, és ő a heavy metal alapzenekarának névadója is -, önéletrajzának megírását sokáig halogatta a legendás basszusgitáros. A most megjelenő kötetre viszont bőven megérte várni, és nem csak azért, mert maradtak még Ozzy Osbourne, Tony Iommi és Ronnie James Dio memoárjai után is olyan anekdoták a csapat történetéből, amelyeket eddig senki sem mondott el. Miközben természetesen nem fukarkodik a Sabbathtól elválaszthatatlan vaskos sztorikkal sem, a banda örök töprengőjeként Geezer a bennfentességét meghazudtoló józansággal, az önkritikától egyáltalán nem tartva mesél és értékel, sőt zárkózottsága dacára a magánélete legszebb pillanataiba és mélypontjaiba is betekintést nyújt.

“Már azelőtt hatalmas bunyó kerekedett, hogy színpadra léptünk, és nem maradt abba akkor sem, amikor idegesen kisomfordáltunk. Üvegek repültek felénk, így aztán hamarosan félbe is kellett hagynunk a műsorunkat, hogy a szervező nyugalomra intse a közönséget – de alighogy visszamentünk, kegyetlenül egymásnak esett két csapat részeg nő, és nem telt sok időbe, hogy a fiúik is beszálljanak. Viszont amikor befutottak a rendőrök, mindenki abbahagyta a verekedést, és egy emberként énekelni kezdték az “All You Need Is Love”-ot. Kevés viccesebb jelenetnek voltam tanúja.”