Igazolatlanul jelen | Előretolt Helyőrség Könyvek

Veress Gerzson 1956-ban született Sepsiszentgyörgyön, ugyanitt halt meg 1998-ban, a harmadik Forrás-nemzedék tagja. Rövid élete alatt négy verseskötete jelent meg. Tizenéves korától közöl, briliáns verstechnikával. Nem sikerül egyetemi tanulmányait befejezni, újságírásból és a költészetből élt. Életének utolsó éveiben súlyos beteg, gyógyíthatatlanságának tudatában leszámol az élettel, öngyilkos lesz. Kötetei: Ezer énekből vérzem, Sepsiszentgyörgy, Médium, 1995, Színekre hullt festmény: versfüzet haladóknak, Sepsiszentgyörgy, 1996; Tépett verskoszorú Tamási Áron sírjára, Sepsiszentgyörgy, 1996, Sebző időben, Marosvásárhely, Mentor, 1998. Ezenkívül rengeteg, kötetbe meg nem jelent verse maradt fenn, melyeket erdélyi, magyarországi és nyugat-európai, kanadai és amerikai folyóiratokban közölt. A dialektikus lelkiállapotok Veress Gerzson költészeté­nek motorjai. Problémáiról ő maga vall: nyelvrokonok levetett versében járok? – kérdezi. Vagy: versvigécként bűvészkedem én árva…? Versei, verseskötetei önmagával való küzdelmének, képességei megmérettetésének is próbája. Tud és mer rímelni, de íme, otthon van a szabadversben is, versben beszélni, ágálni, bujdosni, s úgy tűnik, lassan rátalál ama hangnemre, amelynek magas­fekvésében egész élete kidalolható, elmondható önveszélyesen, megdöbbentően, sőt hökkentően. Egy villonos-kalandor pózt választ s először igyekszik minél hitelesebben megszólalni így – érzi, hogy  az  őszinteségen  múlik  minden választott póza esetében — s amikor ez sikerül váratlan gesztussal ő maga parodizálja és semmisíti meg kegyetlenül eme pózt is… Az idő poétája Veress Gerzson, az elmúlt idő idéződik fel versről-versre. S az eltűnt időben egy villonosan pózoló ifjú. Eme versek egyik fő hőse.Veress Gerzson sziszifuszi küzdelemben önmagával – versei sorozata tanúskodik erről, olvassuk! – veti le nyelvrokonok bejáratott és beváló versfordulatait, úgy, hogy a végén piruettezve felmutatja még egyszer. Csalafintán ítél, kihíva ítéltetését. Villon-os hangja persze egy beállítódás eredménye, s az analógia nem pontos – melyik analógia az? – mielőtt rossz irányba vihetne el, próbáljuk konkrétabban leképezni: igen a megsebzett francia sanzon, a Bereményi-Cseh Tamás-féle mai dal vállalt érzelmei valamifajta cirkuszi kikiáltó vagy bohóc fölényével és sebző gúnyjával felvértezve vallanak itt a világról. A győzelmes, a grimaszt mutató, nyelvet öltögető rímtelenség mögül elő-előbukkan a sokszor megkínzott és elparentált, de lám el soha nem múló poézis.Egy költői lélek keresi önmagát a világban. Csalódásai, vereségei, visszavonulásai, gúnyos hahotája közepette a győzelem esélyét.Veress Gerzson versei egy új típusú költészetnek az iránylehetőségét jelzik. Az egyszerű olvasó ember, ha azt hallja, hogy valami újat mutatnak neki, azonnal gyanakodni kezd. Lássuk tehát – így szól magában – miben is áll például Veress Gerzson eme versei­nek újszerűsége? Költeményeinek gyűj­teménye líra és epika határmezsgyéje, ámde tudnivaló, hogy líra és epika viszo­nyát nem úgy lehetne térképszerűen áb­rázolni, mint két szomszédos országot, ha­nem úgy, mint mondjuk valamilyen tavat, amelyet minden felöltői föld övez körül. Ezekben a szöve­gekben sok a frappásnak szánt és valóban érzékletes szóösszetétel, énekabrosz, családi vasárnap, térdharisnya-kacaj és hasonlók, nagy számban és föhangsúlyok rajtuk. Ezek a versek — legalábbis igényükben — nem a megszokott lírai feladatkörrel terheltek. Verses regényeket, egyéb költői epikai műfajokat ismerünk. Am valóban e kísérlet – visszaadni vagy megpróbálni visszaadni – egyetlen költeményen, vagy költeményfűzéren belül egy kisváros, vagy egy város jelleghorizontját, mégpedig nem leíró, hanem a költészet, az atmoszféra (költői) nyelvbeli transzformációja által. A létnek rétegei vannak, amelyek nem szabályos takaróként nyugszanak egymáson, hanem sajátos egybemosódások, átdermedések lehetségesek. Egy-egy sajátos képződmény, mint szórvány maradhat meg más dimenziókban, értve itt időbeli és társadalombeli távlatokat az, ami újszerűen különleges hangulat, ami Veress Gerzson königliehe und kaiserliche levegőjű, nyersszázadeleji városát bezománcozza, megkapta a maga nyelvi megfelelőjét: a nyelvnek is megvannak a paralell, illetve megfelelő szintről térképezett rétegei.