Húzzuk a keresztünk

“Alá van-e vetve a fennálló hatalom a társadalom ítéletének, vagy nincs? Ez a társadalom szabadságfokát meghatározó kulcskérdés” – amelyet Révész Sándor tesz föl, amikor végigtekint a magyar parlamenti választások történetén 1905-től napjainkig. A válasz egyszerre lehangoló és felzaklató: néhány esztendőre korlátozódtak azok az alkalmak, amikor teljes körű, nem csupán papíron titkos választójoggal, nem megtorlások közepette, nem megszállt országban és nem manipulációkkal bebetonozott hatalom árnyékában szavazhattak az emberek. Magyarországon a legnagyobb gondossággal folyamatosan azt szabták meg, hogyan nem érvényesülhet a választói akarat.
Révész Sándor korabeli sajtóanyagok, visszaemlékezések mentén egy politikai szappanopera folytatásaiban háborúk és forradalmak szabdalta választási történelmet mesél el nekünk, betekinthetünk a kulisszák mögötti gyürkőzések világába, elénk tárul a hazugságok és manipulációk természetrajza, hogyan változnak szavazástól szavazásig olyan alapfogalmak, mint baloldali, jobboldali, nemzeti, liberális, szocialista. És elénk áll az elitpolitika száz évének egész panoptikuma Vázsonyi Vilmostól Csurka Istvánig. A parlamenti választások végeredményeinek táblázataiban pedig gyakran elhűlve böngészhetjük százalékokban kifejezett múltunkat – és jelenlegi vívódásainkat.
A szerző korábbi nagy hatású portrékötetei – Antall József, Aczél György, Gimes Miklós, Dobi István életútjának rekonstruálása – után rendkívül tanulságos politikatörténeti összefoglalót nyújt.