Huszonnégy

Panelház. Pár ezer tonna, meghatározott rendben egymáshoz illesztett vasbeton elem, tégla, cserép, műanyag és szurok. Rendszer, amelynek ha fülkéibe és járataiba embereket helyezünk (miután lakatfülekkel és olcsó zárbetétekkel szerelik fel), működtetni kezdik. Élettér, nem feltétlenül emberi léptékű, bár ez errefelé elsősorban nem ízlés, hanem lehetőség kérdése. Különben is, fel lehet dobni színes lámpabúrákkal, óriási talpat formáló gumiszőnyeggel, lecsószaggal, pletykával, kicsorbult célokkal, éles indulatokkal, szerelmi felhorgadásokkal és öngyilkossági kisérletekkel.

Riport. Helyszíni tapasztalatok szintézise, de mivel ilyeneket szinte bármivel kapcsolatban lehet szerezni, érdekes eseményre vagy azok sorozatára összpontosít. Történetközpontú, de nagyon pontos vonásokkal, belletrisztikai eszköztárral, akár lélekelemzésbe bocsátkozó megoldásokkal mutatja meg a szereplőket. Vajda Gergely szerint olyasmi, amely nem piti, múlandó dologhoz kötődik (mint a Lorana Rt. csődeljárási rendellenességei), amelyet később is elő lehet venni, s mutogatni (mint egy bélyeggyűjteményt vagy kegytárgyat). Nagy lélegzetű, akár huszonnégy órás, akár emberi létnyi. Itt az.

Blokkregény. Amikor saját kiégése peremén egy újságíró elhatározza, hogy “magánriportot” készít a tömbházzal, amelyen évek óta osztozik kéttucatnyi más ismeretlennel. Emeletről emeletre, a pincétől a lomtárig, kicsinyes nyűgök és mágikus fordulatok, ébrenlét és vízió között. Izgalmas, lendületes és meghökkentő. En bloc.