Humoreszkek IV.

A sorozat 12. kötete három eredeti válogatás humoreszkjeit tartalmazza. Az 1919-ben megjelent Írói intimitások érdekessége, hogy azóta elkerülte a filológusok figyelmét, talán azért, mert társszerzőkkel – Szini Gyulával és Tábori Kornéllal együtt jegyezte a kis könyvecskét Karinthy. A magyar humort és szatírát megújító író e kis gyűjteményben visszatér az ősi, sok ezer éves hagyományhoz, és anekdotákat ír. Az 1921-es Ne bántsuk egymást még a háború atmoszférájában született humoreszkekkel van teli, az 1926-os Panoráma pedig ismét műfaji érdekességgel szogál: az írások többsége átmenet a humoreszk és a humoros elbeszélés között. Korábban jeleztük, hogy Karinthy sohasem tűrt semmiféle megkötést, a legkevésbé esztétikait vagy irodalomelméleti regulákat. Ezért is pontatlanok azok a megjegyzések, hogy “elaprózta tehetségét”, “aprópénzre váltotta képességeit”. Egy-egy humoreszkje többet ér, kerekebb és befejezettebb műalkotás, mint másnak esetleg egy kisregénye vagy regénye. Az általa eredetileg összeállított kötetek egyéniségének és művészetének sokszínűségét tükrözik.