Hosszújáratú életek

1918-ban elcsatolták az ország kikötővárosát, Fiumét, elvették a hadi és kereskedelmi hajóinkat.
1940-re a Duna tengerhajózás sikerei révén Budapest, mint kikötőváros is európai rangra emelkedett, aztán fél évszázadon át még próbálta őrizni rangját. Az utolsó Duna-tengerjárót a Pannon Rivert és Sea-t, 1986-ban törölték a magyar hajók lajstromából, az utolsó tengeri hajónkról, a Vörösmartyról 2000. október 16-án, Amszterdamban vonták le a magyar lobogót.

“Anaharzis, – a hét ógörög bölcs egyike – az ókori világ embereit három csoportba sorolta, úgy, mint élő ember, holt ember és a tengerész. A tengerész egy bűvös teremtmény, kizárható a házadból, de a szívedből soha! A tengerész mindig úton van, és búcsúzkodik a családjától, a szeretteitől, és a barátaitól, mert szólítja a hivatás: be kell hajózni. Aztán, amikor lejár a szerződése szerinti idő, akkor kihajózik.” – Bauer József I. osztályú tengerészkapitány, ezekkel a gondolatokkal búcsúztatta társát Potzner Ferencet.