Homokzene

“Költőnő én soha nem akartam lenni, De gondolataim makacsok, – félő lények – színes gyöngyszemek, sorok, szavak, melyeket megíratlanul nem lehet eltemetni. A versek élőlények!”
Isa Schneider Marosvásárhelyen született, a Városban, melyet soha, sehol nem nevez meg, mert a név elveszett az Időben. A leírásokban csak a ragyogás tűnik elő, mellyel emlékszik rá. Ennyit hagyott meg a Szülőföldből a Történelem. A hazavágyás minden prózai és lírai művében fájóan visszaköszön. Isa Schneider regényeit már megkedvelte a közönség. Költészetének legjobb darabjai többnyire rímes szabadversek, amelyek képzőművészeti látásmódjáról és a magyar nyelv zenéjének varázsos és biztonságos tudásáról is tanúskodnak.