Holnap hétfő

“A kezembe tükröt adva / Fellibbenti fátylamat, / Hadd ismerék ennmagamra” – Weöres Sándor: Psychéjét idézi a könyv mottója. Ám e kapcsolat nem csupán megidéző jellegű, hanem a Holnap hétfő fölfogató Weöres kultikus művének modern átirataként is. Szerencsére, a Holnap hétfő szerzője nem vállalkozik a költő-előd nyelvi bravúrjainak és rétegzett stílus-imitációinak újraírására, hanem regény Én-elbeszélőjének sorsa teremt lényegi kapcsolatot a XVIII. századi fiktív nőalakkal. A regény szüzséje egy jelenkori örökbeadás-örökbefogás történetére épül: a gyermekéről lemondó lány-anya megpróbálja meghódítani, vagy inkább elcsábítani az örökbefogadó, diplomata apát, hogy ezáltal szerezze vissza elvesztett gyermekét. A levélregény hagyományait felhasználó szerelmi történet hátterében fokozatosan tárul fel a Psyché sorsára rímelő archaikusabb történet: árvaság, kitagadottság, társadalmon kívüli cigány élet. A Holnap hétfő elbeszélője jó arányérzékkel és öniróniával jeleníti meg e tragikus élettörténetet: saját szenvedését nem emeli mások fölé, miközben vonzó nyíltsággal beszél szenvedélyes és szabad szegény életéről.