Hogyan (ne) írjunk történelmet? | Utak és útvesztők

Mindenki tudja, hogy a történelmet a győztesek írják. De ki dönti el, hogy amit írnak, az igaz-e? Carl R. Trueman könyve nem a múltról szól, hanem arról, ahogyan a múltról beszélünk: a történetírás mesterségéről, amelynek szabályai rendszerint láthatatlanok maradnak – egészen addig, amíg valaki meg nem szegi őket. A múlt idegen ország: ott másként mennek a dolgok. Hogyan írhat mégis róla hitelesen az, aki a jelenben él, és hogyan érthetjük meg a múlt emberét anélkül, hogy saját korunk fogalmait ráerőltetnénk? Van-e olyan, hogy történelmi igazság, vagy csak versengő elbeszélések vannak? S melyek azok a logikai csapdák, amelyekbe a legjobb történész is beleesik? A szerző úgy ír a szakma legkomolyabb kérdéseiről, hogy közben végig élvezetes olvasmány marad: a müncheni egyezménytől Auschwitzig, Kálvintól a Rolling Stonesig. Trueman a történetírás műhelyébe vezet, és egy higgadt, de következményekkel járó tételt bizonyít: teljesen elfogulatlan történetírás nincs, tárgyilagos viszont van. Pontos és fegyelmezett kalauz mindenkinek, aki szereti a történelmet, és szeretné tudni, mikor higgyen neki.