Hegymély

A Hegymély – remek cím – Malejkó Norbert második profi kiadónál megjelenő kötete, az elsőt is – Folyómban tenger – a Parnasszus adta ki. Az első kötet ígéret, a második az ígéret igazolása, avagy cáfolata. Ez esetben az előbbiről van szó. Feszesen szerkesztett kötet, híven megrajzolja Malejkó költői arcképét. A gyűjtemény híradás egy otthonos világról, ahol szívesen időzik el az ember, valahogy úgy érzi magát, akár a templomban. Malejkó versei szűz versek, azaz nem érezni rajtuk idegen hatásokat. Szemléletbeli, világképi rokonai vannak ugyan – Pilinszky, Weöres, Rilke -, de beszédmódja, stílusa különbözik az övékétől. Malejkó eszköztelen lírát művel. Nem affektál, őszinte, azért hiteles. Könnyen érthető, de teljes mélységükben titkokat rejtő költeményekről van szó. Amit az olvasónak kell megfejtenie. Érdekes, különös ciklus a Lobbanások című, amelyben huszonkét magyar és nem magyar klasszikus költő egy-egy versére reflektál filozofikus tömörséggel, ami arról árulkodik, hogy a szerző alapos ismerettel bír a magyar- és a világlírát illetően, érdeklődési köre tág, ízlése jól navigálja a sokféleségben, sikerült megőriznie lírai szuverenitását, egyediségét. Fecske Csaba