Határtalan magyar irodalom I.

“A legméltóbb küldetést vállalta magára a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága és az Anyanyelvápolók Szövetsége, amikor a trianoni békediktátum századik évfordulója előtt egy évvel, Pannóniában, a Balaton történelmi emlékeket őrző, tükrén az egykor és ma is közös égboltot megcsillantó medre közelében, Badacsonyban konferenciát szervezett az “egyetemes” magyarság irodalmáról, nyelvéről, kulturális, történelmi és lélektani állapotairól. A földgolyó legkülönbözőbb pontjairól megszólaló magyarok szavaiból felépített közös munka minden mondata egyetlen központi szellemi égitest: a magyarságtudat centruma körül forog. Magyar nyelven, más és más alapokkal, horizontokkal, akcentusokkal és tájszavakkal, de mindenütt azzal a belső erőfeszítéssel, hogy az útra bocsátó – néhol millión felüli, néhol néhány száz- vagy tízezres, másutt csupán maroknyi – magyar világnak az irodalom által elmondott és társaságokba, szervezetekbe, rendezvényekbe, folyóiratokba s könyvekbe, kulturális kapcsolatokba kódolt létét sűrített formákban, a tanúságtevés s a jövendő feladatok kijelöléseinek gesztusával mutassa fel. Annak az elhatározásnak a fényében, amely évről-évre összehívja majd a “határtalan magyar irodalomról” gondolkodókat, s könyvvé formált üzeneteiket eljuttatja a világ magyarjaihoz.”