Hajótörés szélcsendben

Alloszantroszról már Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című könyvében is találunk anekdotát. Augustus császár barátja, Agrippa a római fórumon sétálva egy csemegepult mögött felismerni vélt benne egy Antonius-párti katonaszökevényt, akit néhány évvel azelőtt Herakleiónban egy portya során üldözőbe vett. Alloszantrosz fel sem nézve a hússzeletből, amit vágott, egyszerűen vállat vont, és annyit kérdezett a magas rangú katonától: “Mégis mi a fenét kerestem volna én Herakleiónban?” Agrippát annyira meglepte a közönyös felelet, hogy végül nem is firtatta tovább a dolgot.
*
Khtónikosz, a “görög Bukowski” írásaiban megjelennek a mindannyiunk számára ismerős gondok és érzések mellett filozófiai elemek is, így parmenidészi, esetleg pithagoraszi motívumok, azonban sorainak néhol közönyösségnek ható visszafogottsága semmiféle sztoikus nyugalmat nem jelöl, inkább az élettől túl keveset kapott, mégis az élet ígéretétől megcsömörlött lélek keserédes állapotának tükre lehet.
*
A két szerző költészete és közös versvilága megnyitja az európai tudatnak azt az egészséges vágyakkal és érzelmekkel teli mély kútját, amelyet nem sokkal az Alloszantrosz korát követően megjelenő és hamar klerikalizálódó, majd szinte mindenható világi hatalmát féltő katolikus egyház minden erejével igyekezett bűntudat gerjesztésével és megfélemlítéssel beföldelni.
Szijj Márton