Ha föl nem írom, elfelejtem – Pestem-lelkem

Nem felejtettem el – fölírtam, és most közreadom töprengéseimet. Nem sziklába vésett bölcsességek ezek, csupán apró megfigyelések, játékok a pillanattal, az idővel, önmagunk és a világ gyarlóságával vagy nagyszerűségével. Az olvasó, ha akarja, kiegészítheti, továbbgondolhatja a “hatsorosakat” (amelyek a nyomtatásban talán nem is mindig felelnek meg ennek a terjedelemnek), vagy akár vitába is szállhat velük. És ha elolvasásuk után más kalandra is vágyik, keresse föl a Pestem-lelkem forrásait, a főváros aligha turistalátványosságnak gondolt színhelyeit, pihenjen meg (ahogyan a szerző is tette) mellettük-előttük, és “beszélgessen el” velük.
A könyv két része tehát kétféle “utazás”: az író először belső, lelki tájakon tekint végig, majd az őt körülvevő környezet készteti elmélkedésre. Ehhez a kettős szellemi kalandhoz hívja most társul olvasóit a szerző: Lukáts János