Gyújtópontban

“Mint egy álmatlan csillagász, / intergalaktikus világhálózaton / modern Odüsszeuszként muszáj bolyonganod” – írja Szigeti Lajos, aki fiatalon a földművesek munkáját élte meg, akit több száz éves hagyomány, erkölcs fűz a faluhoz, a szegénységhez, a szülői sírhoz, a történelemhez. Magyar mivolta egyet jelent a családhoz való hűséggel, természettel való azonosulása az istenhittel. (…) Dicséretes, egyre pontosabb, érvényesebb a mesterségbeli tudás, a kemény ritmus, a képi fantázia konkretizálása, és a logikus absztrakció, mint ebben a négy sorban is, mely költészetének képlete is lehetne: Nap torziós ingája, / nem is az égi pálya, / egy kivágandó fának / bitót utánzó árnya. (Ágh István)