“Gyilkos nem távozhat szabadon?”

… az elkövetőnek ne essen semmi bántódása ezt megelőzően; bizony, így gondoskodott előrelátóan egész polgári közösségünk kegyességéről [tiszta­ságáról]. Hogy is van ez? Nem lehet előre tudni ez valamennyiünkre érvényes , ki válhat közülünk gyilkossá. (Demosthenes: Aristokratés ellen, 25.) Ma inkább ezt a kijelentést fogadnánk el: bárki áldozattá válhat közülünk. Valóban olyan különleges Démosthenés fenti állítása? Nem törekedtek volna a gyilkosok megbüntetésére a klasszikus Athénben? A gyilkos valóban elmenekülhetett a büntetés elől? A kötetben választ találunk ezekre a kérdésekre, s Démosthenés rendkívüli forrásértékű beszédét tanulmányozva tájékozódhatunk az athéni katonapolitika céljairól és buktatóiról a Kr. e. 4. század derekán: polgárrá avatott zsoldosvezér, üres (csak evezősökkel elküldött) hadihajók, nagyratörő tervek görög szövetségesekkel, thrák királyokkal, perzsa helytartókkal, hűséges és hűtlen szövetségesekkel, ellenségből lett barátokkal. S nem utolsó sorban szónoki fogásokkal, rágalmazással, az athéni nép dicséretével és szidalmazásával kizárólag a haza érdekben.