Gyermekversek felnőtteknek

kiben szikrányi szent borzadályt is kelt a természet szépsége, nagysága, ször­nyű­­sé­ge, az óhatatlanul dalra fakad. Így szü­le­tik zene, vers, színek, vonalak, moz­du­latok muzsikája. E könyv szerzője szí­nész, elő­adó­művész, író. Több kötet után íme: gyermek­versek, felnőtteknek. Miért?
Amit a felnőtt a gyermek körébe űz, az éppoly fontos eleme mindennapjaink­nak, mint ama sok súly és gond, amit ráncba szedett homlokkal és szemöldökkel, vé­res konoksággal hordozunk, és azt gon­dol­­juk, ettől vagyunk felnőttek. A gyer­mek az igazi „felnőtt” művész. Érzelmeit, rög­esz­­méit fel­vállalva a szép, a jó, az élve­ze­tes, az izgató mentén építi képzelt világát. A gyermek szü­letett költő, csak leszoktat­ják a líráról, a lo­gika zubbo­nyá­ba búj­tat­ják, hogy a földön járva össze ne törje magát.
Ám a valóságot épp ez a könnyed, dal­lamos költészet segít elviselni. E kötetben találkozunk Kosztolányi Dezsővel, Kovács András Ferenccel, a haiku szellemével. Iróniával fűszerezett kuplék keringenek, rigmusok puffognak. A dzsinn valahogy rapbe kerül, Áprily Lajos ránk kacsint, és kalaplengetésnyi Kolozsvár is szembejön, nem csupán elvont-krónikásan, hanem konkrétan, parádés épületeit fitogtatva.
Aki mindezt nem hiszi, lapozza fel a kötet Jánosi Andrea szignálta képző­mű­vészeti költeményeit, s akkor leesik az átvitt értel­mű tantusz. Órákig sorolhat­nánk, mi min­den­re képes festőnk kezé­ben a színpom­pá­zatos univerzumot vá­zoló ördöngös ecset, egy azonban bizo­nyos: azonnal beszippant bennünket a Hangulat.
LÁSZLÓ NOÉMI

Van úgy, hogy olvasás közben a gyer­mek­vers lerúgja lábáról gye­rek­cipőit, hétmér­földes csizmát húz vagy gólya­lábra áll. Addig-addig csimpaszkodik, míg felér a felnőttekhez. A versjáték az alak­váltás öröméből születik. A költő mágus. Ha kedve tartja, előhívja ma­gából a gyereket, hogy elkáp­ráztassa, csillagszüretre vagy éppen adventi ablakvadászatra vigye. Minden létező magában hordozza lehetséges alak­másait. Ezért van az, hogy a kará­csony­ra kapott cédrusfán már átsejlik a nagy­pénteki keresztfa…
Jánosi Andrea illusztrációi jól kapcso­lód­nak a versek han­gu­latához, de ugyanakkor saját világot is teremtenek. Mert a jó illusztráció nem a történet szol­gahű ábrázolása, hanem az elvo­nat­koztatott képi olvasat.
SZŐCS MARGIT