Grósz Mózes Párizsban

Hogyan írjunk mindazoknak az életéről, akikről nincsenek levéltári anyagok? Hogyan rajzolhatnánk meg azoknak a férfiaknak és nőknek az útját, akik folyton csak mentek előre, nem akartak nyomokat hagyni? Hogyan mondjuk el azokat a történeteket, amelyek szereplői soha nem tudtak hátranézni, mert annyira szörnyű volt, ami elöl menekültek. A humanista orvosok rég elfeledett hagyományát követve Sobel életkönyvet ad nekünk; ha szükségesnek ítéli, párbeszédeket rekonstruál, hétköznapi életképeket képzel el, tragikusakat, furcsákat, mulatságosakat. A Töredékek-ben teljes a szabadság, nem a tények igazságát illetően – azok mind igazak -, hanem az elbeszélés módjában. Szabad könyv ez, Sobel soha nem marad adós, olyan, mint a hőse, csak megy előre. Él, és sikerül bevonnia minket annak az életnek az elbeszélésébe, amely harmadik személyben kezdődik, és főszereplője szavaival első személyben végződik. Életkönyv, mondtam nagyon határozottan, Sobel mindig előre néz, a jövőbe, és írása is arra tart.
Philippe Artieres