Gondozás és munka jellegű tevékenységek az óvodában

Az óvodai nevelőmunkában a család szerepét folytatja a kisgyermeket fogadó óvodapedagógus. Nem pusztán az óvodai pedagógiai munkát segítő személyzet (dajka, asszisztens) feladata a gondozás, hanem az óvodapedagógusé is, az óvodai dolgozók mindegyike – a nevelés, azaz az interakciók közben – gondozza is a kisgyermeket. Beszélgetéssel, motivációk sorával, cselekvések biztosításával és folyamatos együttműködéssel segítenek neki az önellátásban: orrot fújni, kezet mosni, öltözködni, enni stb. Így válik a gyermek és a pedagógus között intimmé a viszony, és ez az, ami megalapozza az óvodában töltött további éveket.

A gondozási tennivalók szép lassan csökkenek, a gyerekek nagyon hamar megtanulják “ellátni” önmagukat. Minél több mindent képesek saját jóllétük érdekben megtenni, annál több idő és energia jut minden másra: játékra, tanulásra. Egy idő után az önkiszolgálás feladatait már szinte automatikusan végzik el, így a kialakult készségek és képességek nyomában marad lehetőség a másokért végzett – munka jellegű – tevékenységekre is. A “megterítek másoknak”, “kertet locsolok” stb. élmények sikert eredményeznek és további aktív cselekvésre ösztönzik őket. Ennek a folyamatnak egy későbbi szakasza, amikor már együttműködésben is képesek “dolgozni”, sőt kimondottan erre vágynak. Megtanulnak együttműködni, egymással egyezkedni, irányító és irányított szerepben lenni. Ezek mind az iskolába lépés feltételei – a gyermeki munkavégzés kiemelkedő módszere az iskolára történő felkészítésnek -, illetve a felnőtt társadalom alapját képező tulajdonságok. A hálózatban működés ezekben az apró kisgyermeki cselekvésekben alapozódik meg.

A gondozás és az ebből “kinövő” munka jellegű tevékenységek – a szabad játék és a gyermeki tanulás mellett – a kisgyermeknevelésnek, így az óvodai nevelésnek is alapvető eszközei. A mindennapi gyakorlatban – sok esetben – kezd eltűnni, megkopni. Nem szabad és nem is érdemes elhanyagolni!