Gondolatok pelenkában

“…műfaji aranycsináló.”, írta Tarján Tamás még 2015-ben. Akkor már jelentek meg Janákynak verses interjúi és dráma-pantomimjei.
Eddig megjelent kötetek: Egységesülés, versek, 2008. Novellák regénye, Ab-Art Kiadó, 2016. Magamba ragasztottalak, Fekete Sas Kiadó, 2018. Paplan alatt, Tiszatáj Alapítvány, 2019.
Ez a kézirat is újszerű. Szépirodalmi igénnyel megírt, szórakoztató írásmű. Kedves, szeretetteljes “Nicsak, ki beszél még?” parafrázis. A szöveg meg se próbálja leplezni fikcionalizáltságát, és nyelvileg jól formált. Hangulatos, derűs, olykor idealisztikus, finoman didaktikus, 100.000 karakteres nagyi napló az unokáról.
Gyereket tervező párok, fiatal anyukák, anyák, nagymamák lehetnek a célolvasói a könyvnek. Nagyon izgalmas vállalkozás. Nagymama tudás és gyerekszáj.

Részlet:
“Majd adok én nektek védőoltást!, fordultam volna át a jobb oldalamra, de ekkor már csak a hátamra sikerült, és fekete bodym hasán a nyelv egyre hosszabb és pirosabb lett. Később hallottam még, hogy becsukódik a szobám ajtaja, és nemsokára megint ketten szórakoztak. Papa gitározott, mama énekelt. Még jó, hogy nem tesztek bele a gitártokba!, fordultam magamba duzzogva.”
“Reggel aztán rossz hangulatban ébredtem. Fájt a hasam. Rájöttem gyorsan, hogy a macim helyett egy sörösüveget ölelek. Hűha! Mit tegyek? Jaj, mama észre ne vegyen, ha hazajön, mert lesz nemulass papának és a legjobb barátjának!, mondtam a sörös üvegnek, és gyorsan kidobtam az ágyból. Az áruló meg együtt érezve velem, begurult a szekrény alá.”