Füst

“Hazatérve almalevessel és sült csirkével kínáltam az embereket. Ezek voltak anyám kedvenc ételei. Kedvenc színe a zöld, virága a nárcisz, szerette Elvist és az LGT-t, a kockás fülű nyulat, a matrjoska babát, az óriáskereket, a verseket és a habos fürdőt. Görcsösen igyekeztem összeszedni, mit tudtam meg az elmúlt évtizedekben anyámról. Úgy tűnt, csupán fejezeteket olvastam el élete nagyregényéből. ”
Újságkivágás a láda alján, pólyába rejtett ékszer, kép mögött megbújó üzenet, féltve őrzött gombok, egy gyerek – titkok, amelyekről nem beszélnek. Anyja halála után Vera az idő nyomába ered, hogy megismerje a családja múltját. Minden történet, amit hall, félig mese marad, mert az élet füst, amely kizárja a tisztánlátást. Az elillanó, homályos múltfoszlányok mégis megtanítják, hogyan öntse fekete és fehér szavakba a saját titkát.