Függöny mögött

Lehetőséget kaptam egy, a színházi terveimet tartalmazó, önéletrajzzal kiegészített album összeállítására. Bevallom, hosszú ideig őszintén tiltakoztam, még a gondolattól is elzárkóztam. A mi munkánk nem az a műfaj, amit be lehet szorítani egy album két borítója közzé, nem a négy fal intim magányában született alkotás, amit ha egyszer befejeztünk, az végérvényes.A vonakodásom másik oka, hogy ez a műfaj, amelyben jól éreztem magam nagy teret, nagy méreteket, fényeffektusokat, sok ember közös munkáját jelenti. Mit tudnak ezek a kis gondolat vázlatok, színes tervek mindebből visszaadni? Hol marad a színpadi varázslat?… számomra teljesen érthetetlen okokból, bő húsz éven keresztül nem készült semmiféle dokumentum a Kolozsvári Magyar Opera bemutatóiról, még az adott kor meglehetősen egyszerű eszközeivel sem. Nincsenek felvételek egy ilyen nagy létszámú intézmény produkcióiról, az akkori közönség kedvencekről, a színpadképekről nem maradt semmi, néhány amatőr felvételen és a korabeli kritikákon kívül.
Én a Kolozsvári Magyar Opera működésének igen hosszú periódusának 43 éven keresztül voltam aktív alkotó része. A kezdeti években, mivel grafikusként végeztem, csak tanultam a szakmát, igyekeztem beépülni fiatal korom színpadi elvárásaiba. Tanúja és résztvevője voltam egy olyan látványkorszaknak, mely véget ért. Ezért is szeretnék legalább az én szakmámból egy kis szubjektív ízelítőt adni.