Francia szonáták

“A Francia szonáták kötet tulajdonképpen egy kísérlet…

Egy írónak – úgy hiszem – nem kötelessége kiszolgálni a közízlést, különösen akkor nem, ha arra tette fel életét, hogy változtasson a közízlésen, hogy a magyar társadalom ne akarja modernizálni Jókait, Gárdonyit, Mórát és a nagyjainkat, mert ezen írók műveit nem lehet átírni, az ifjúságot kell ránevelni, hogy képes legyen olvasni a sorokban, a sorok között. A művészember nem nézheti minden pillanatban, fanyalog-e az olvasó, a néző, a hallgató, ha ezt tenné, értékes, ihletett idejét kellene disznók
elé löknie, az pediglen a művészet halála lenne…”
Részlet a Munkanaplóból