Folyékony labirintus

Az élet útvesztőiben élő, bolyongó és alkotó költő rá jellemző, sűrű szövetű nyelven, vállalt formai kötöttséggel a döntések felelősségét és a szabadságot, a szabadságvágy elkerülhetetlenségét járja körül új, kilencedik kötetében. Az emberek zűrzavarában, vadonában és tisztaság- s tisztességigényében Ambrus József az élőbeszédszerű, ám hihetetlenül gazdag versbeszédben értelmezi a valóságot, egyben kutakodik a nagy mozgatók után… Forrósága, ereje, izzósága van sorainak, szigorúan komponált strófáinak. Transzcendentális ethosza van műveinek, ugyanakkor egy nagyon is két lábon álló embernek; ez a művészet, a költő írásművészetének gyönyörűsége, egyben gyönyörködtetése. Egyszerre konkrét és elvont világ költészete ez, fölmutató, regisztráló világ attól, akinek ars poétikája és az esztétikumon túlútmutató vállalása: “minden versben feltámadok”. Így legyen! (Kaiser László)