Feltámad az álom

Valami elveszett Nimród életében. Valahol hasadás húzódik a mögötte hagyott úton. Egy sivatag kellős közepére sodorta a sors keze, ahol a szívfájdalom mellett egyre csak sűrűsödnek a kérdőjelek.
A rejtélyt két lélek ismeri a legjobban: az Angyallány és a Démonlány, akik különböző küldetéssel jöttek érte.
Egy szörnyű rémálom, melyben elveszett szerelmét látja a vég küszöbén, cselekvésre készteti a fiút és pokolian veszélyes útra indul.

“A fiú a lány szemébe nézett. Kitárta a kapukat, amelyeket az agya csukott be a szíve előtt. Átölelte az Angyallányt, megpuszilta annak tiszta, gyönyörű arcát, az pedig viszont kapaszkodott belé.
-Én is, Nimród. -mondta az angyal és kibuggyant az első könnycsepp a szeméből. – Szólok majd hozzád az égen át. Ne feledd, hogy nem a fegyver kovácsol békét, hanem a tiszta lélek.
-Nem feledem.
-Ne hallgass a gonoszra, még akkor sem, ha úgy tűnik, nincsen más esélyed. Minden fényes döntés a te és a szeretteid javát szolgálja. Ne hallgass a félelemre sem, mert az tesz gyűlölködővé önmagad és a világ iránt.
-Igyekszem.
-Ne igyekezz, hanem tegyél így. Könyörgöm, kedvesem. Könyörgöm!
-Rendben. Így fogok tenni. Nem feledem el a szavaid.
-Remélem, látni foglak még. Ha nem jössz vissza, a pokolba is utánad megyek!
-Nem kell.
Az Angyallány könnyes szemekkel a fiú szemébe nézett. El akarta neki mondani azonnal a titkot, de nem volt képes rá. Mindent tönkretehetne most, minden összeomolna, ha Nimród azt most tudná meg indulás előtt.
-A mindenem vagy, Nimród. A mindenem. A világom, a küldetésem, a végzetem. Nincsen másom és nem is akarok mást, csak téged látni. Boldognak látni. Még ha rám se nézel, akkor is.
-Ha ez sikerül, boldognak fogsz látni. És mindig rád fogok nézni, kívül és belül.”