Felsejlő fohászok

Szekeres Mária könyve egyszerre imakönyv és irodalmi alkotás. Visszatalálás a kifejezés harmóniájához. Imádkozni – annak a kornak a nyelvén, amelyben a szerző él, s ez az imádkozás ugyanakkor irodalmi rangú. A világirodalomból erre a szép – vágyott – harmóniára elég legyen itt akár Szent Pál Szeretethimnuszát vagy Szent Ferenc Naphimnuszát említeni. A szerző imái prózai és verses formában egyaránt bekerültek a kötetbe. Nyelvezete egyszerre modern, ugyanakkor felöleli a Szentírásban érccé öntött krisztusi szavakat is. Imádkozik, elmélkedik, szemlélődik, ezenközben – mert igaz, kigyöngyözött szavak ezek – nem téveszti szem elől a kimondani kívánt gondolat és az irodalmi igényesség egységét.

“honnan jöttem, és ki vagyok,
kérdés sincs már, csak napok
szövete és felsejlő fohász:
összeköt valami élő titok” ( míg az éj lehull… )

Felsejlő fohászok – a kötet címe jól jelzi a költőnő szándékát: a gyötrődésben vagy egyszerűen csak a hétköznapok apró jelenségei között keresi az önmagunkon túlmutató Realitást, azt a személyességet, amely az embert – bármiképpen viszonyuljon is hozzá, tagadással, kétkedéssel, hódolattal – létezése alapképletéből következőleg összeköti a személyes Istennel. (Elmer István)
Varga György nyolc illusztrációja díszíti a könyvet.