Fehérfehérré

Athena Farrokhzad svéd költőnő. Ez áll a Fehérfehérré című kötet kilencsoros zárszavában a szerzőről. Távol a svéd kulturális élettől, a magyar nyelvű könyvet lapozva már ez a név-származás megjelölés is egy vers, hihetetlen, egyszerre ismerős és idegen metafora. Hagyjuk magunk mögött a kelet-európai beidegződéseket, a találgatást, hogy kicsoda, akinek könyvét a kezünkbe vesszük, akire egy verseskötetnyi időre odafigyelünk. A Fehérfehérré című kötet a birtoklás, uralás viszonylagosságának a tanúságtétele. Akármit állít Anyám a jelenről, Apám cáfolja azt. Öcsém reményeit Nagyanyám nyesi vissza, Nagyanyám hagyatékát Öcsém mondja fel. Minden ebben a közel-keleti-európai-dél-északi családban kavarog, oldódik. És végül minden sötétség kifehérlik, elpárolog. Jó hír-e, vagy megsemmisülés? Döntse el az olvasó, a fehér papírra fekete sorokban fehér betűkkel szedett verseken végig araszolva. Nem könnyű olvasmány: próbára tesz a tipográfia, megtéveszt a csillogó borító. Mögötte kopogó, szigorú tartalom, reménykedőknek és rettegőknek háborúkról, békékről, kivégzésekről, születésekről, szakállakról, tar fejekről, tisztaságról, gennyről.