Fehér és súlytalan

csak ha csókolsz – létezem

verejtékké fagyott arcomon érintésed

sebezz újra, most csak lebegek

borongó tájon hegyek nem mozdulnak

lábnyomod homok szemcséibe nem tapad

partot folyók hullámai nem mosnak

ajkamon ajkad némán szárad

foltok és hajszálak:

minden sarokban

.

menekülök – de már hiába

ott, hol a sehol beleütközik magába

ha csak létezem, minden eltűnik

egymáson nyomokat hagyunk

s mindez ott fáj, hol nem vagyunk