“…fáradtan teszem le esténként koronám…”

Ez a könyv egy császárné hétköznapjairól és “gondjairól” számol be: bemutatja Erzsébet ruhatárát, hajápolási szertartásait, étkezési (vagy inkább éhezési) szokásait, gyógykúráit, betegségeit. Mesél arról, hogy mi iránt lelkesedett szenvedélyesen, mi mindenhez volt tehetsége, mesél örökös utazásairól, a félelmeiről, a babonákról, a depresszióról és nem utolsósorban a személyzettel és az udvarhölgyeivel kialakult kapcsolatáról.
Erzsébet a magánéletében sokoldalú, színes egyéniségnek számított. Számos furcsa szeszélye abban a korban nem keltett túl nagy megütközést, mivel az idő tájt a legkülönfélébb társadalmi rétegekben is megszokott volt, hogy valaki különös hóbortoknak hódolt. Saját elképzelései szerint élte az életét, elképzelései azonban legtöbbször szemben álltak az udvari előírásokkal.