Fantom

“Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.
Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól.
Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek.
A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.
Uram, irgalmazz motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. Krisztus, kegyelmezz!
És megszületett.”