Erdélyi kötéltánc – Megélt és visszaszerzett történelem

A szerző a családból hozza a közélet iránti érdeklődését, elkötelezettségét: nagyapja, Tivai Nagy Imre (Csíksomlyó, 1849. május 16. – Csíkszereda, 1931. június 27.) gazdasági szakember, közíró, szerkesztő, a 19. század utolsó harmadától az első világháborúig Csíkszereda egyik meghatározó személyisége volt. Édesapja dr. Nagy András (Csíkszereda, 1905. szeptember 19. – Csíkszentkirály, 1982. március 2.) orvos, orvosi szakíró, közíró, népművelő volt. Így Nagy Benedek sem lóghatott ki a sorból, a családi hagyomány kötelezte: 1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, főiskolai tanulmányait pedig a Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte. A történelem-filológia kari diákszövetség egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956-1961 között ötévi börtönre ítélték. Szabadulása után 1965-től 1968-ig faipari munkás, villanyszerelő, 1968–1970 között bányaipari technikus, majd 1970–1973 között muzeológus, újságíró. 1971-ben történelemtanári diplomát szerezett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig tanár, ugyanakkor az Előre Hargita megyei tudósítója, majd 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja, 1990-1996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő. Később a vallásügyi államtitkárságon dolgozott tanácsosként. Nagy Benedek pályájának, s érdeklődésének és társadalmi elkötelezettségének köszönhetően az elmúlt közel 60 esztendő krónikása lett – nemcsak szemtanúként, hanem a történések aktív részeseként is. Ezért érdekes, közérdeklődésre számot tartó Nagy Benedek visszaemlékezése.