Erdélyi gazdaság – Erdélyi politika

A Vita Sándor (1904–1993) visszaemlékezéseit és 1943–44-es naplóját tartalmazó, két évvel ezelőtt megjelent kötet (A Hiteltől a Tisztelt Házig) után most az általa is szerkesztett Hitelben, az Ellenzékben és más erdélyi lapokban megjelent tanulmányait, cikkeit, s néhány, a hagyatékából előkerült és most először megjelenő, 1946–47-ben készült tanulmányát kapja kezébe az olvasó.
„Vita a két világháború közötti időszak legkiemelkedőbb gazdasági szakírója volt – írja a bevezető tanulmányában a kötetet gondozó Sárándi Tamás. – A Hitelben megjelent nagyobb terjedelmű publikációi napjainkban is a korszak és az általa tárgyalt kérdések legjobb forrásának számítanak, sok tekintetben azóta sem született jobb vagy korszerűbb összefoglalás. Ezek sorába tartoznak az erdélyi mezőgazdaságról, a Székelyföld önellátásának lehetőségéről, illetve a különböző szövetkezeti típusokról szóló írásai.”
De talán ne kevésbé fontosak Vitának kora társadalmára, illetve a politikai közösségre vonatkozó cikkei sem, olyanok, mint A harmincévesek problémája, Az új nemzedék közszelleme, Magyar szociálpolitika és mások, amelyekben – egy új világháború és a fasizmus előrevetülő fenyegetésében, majd annak embert próbáló szorongattatásai közepette – az erdélyi magyarság megmaradásának, illetve előrelépésének kulcskérdésére kereste a választ: arra, hogy képes lesz-e és miképpen önmagát közösségként, gazdasági, társadalmi és szellemi szférákat egybefogó szerveződésként megjeleníteni. És figyelmet érdemelnek olyan, a hagyatékából most először megjelenő tanulmányok, mint az Eszmefuttatás a független Erdélyről, Az erdély magyarság béketörekvéseiről.
Háromnegyed század elmúltával számtalan, e kötet írásaiban annak idején felvetett kérdés – úgy érezzük – ma sem kevésbé időszerű.