Emlékezet. Idegenség

Hogy miről szól ez az esszé-füzér? Kivételesen elárulja a címe. Egyrészt az emlékezetről, pontosabban arról a felejteni akarásról, amely mind a mai napig még a legbecsületesebben “bánt el” az elviselhetetlen huszadik századi múlttal: feldolgozni, úgy néz ki, lehetetlen, mert mit is jelentene ártatlan milliók kiirtásának “feldolgozása”?, másrészt az ismétlés akarásáról, arról, hogy ha már egyszer nem sikerült kiirtani minden idegent – tessék mondani, mit is jelentene ez?, hiszen ehhez a bennünk élő idegent is ki kellene irtanunk! -, szóval, ha ez nem sikerült, mert nem is sikerülhetett, akkor elfogadni és magunkévá tenni ezt a múltat, folytatni ott, ahol abbahagytuk. Tudom, a humanista utópiák kedvelői nem szeretik ezt a világképemet, mely nem illeszthető bele, ahogy Kertész Imre mondotta, a szabadság diadalmeneteként, haladásként értelmezett történelembe. Akkor, nagyon kérem, ne olvassák ezeket az esszéket. Ha már megvették a könyvet, tegyék fel olvasatlanul a könyvespolcra. Vajda Mihály