Emlékek a katonaládából

„Feltűzött szuronnyal vonultunk a kapuig. Itt megálltunk, és farkasszemet néztünk a rács túloldalán tömör falat alkotó polgárokkal, akik tépett zászlókat lengettek, és eltorzult arccal kiabáltak. Átrepültek a kerítés fölött az első kövek, majd néhány üres üveg robbant szilánkokká szinte a bakancsunk orra előtt. A szilárd vaskapu, ijesztően döngött a záporozó rúgásoktól és mintha, lassan engedett volna a nekifeszülő tömeg súlyától. Önkéntelenül, egy emberként hátráltunk egy lépést. Szinte nekiütköztünk a hátunk mögött felsorakozott harckocsiknak, amelyek észrevétlenül követtek minket. Az altiszt, egy kurta vezényszóval fedezékbe parancsolt minket. A harckocsik átvették a mi helyünket: lépésben nyomultak közvetlenül a kapu elé. Láttuk, amint a fedélzeti golyószórók és a gépágyúk torkolata lassan a tömeg felé fordult…”