Elszámolás nyolcvan évemmel

Villanások életemből- lírából, történelemből, politikából levezetve

“Kedves Magda!
Arra kértél, hogy ha van indíttatásom, írjak egy rövid ajánló ’fülszöveget’ életed történetéhez. Kedves Tőled, hogy rám gondoltál, indíttatásom is van erre, de aztán végiggondoltam, és egy kissé elbizonytalanodtam: mit is írhatnék? Nem, nem arról van szó, hogy nem tudnék mit írni Rólad, hiszen az utolsó három évtizedet közös szakmai fedél alatt vagy szorosabb-lazább szakmai kapcsolatban töltöttük. Tudod, az gondolkodtatott el, hogy kinek a kezébe kerül majd ez a könyv. Elbátortalanodva kerestem a választ a kérdésre: ki lesz az Olvasód? Fiatal, öreg, „mai negyvenes”? Ismeri-e még ez az Olvasó az egyre ritkább jelenséget, amelyet társadalmi mobilitásnak nevezünk? Hallott-e „fényes szellők”-ről? Tudja-e, hogy a történelem mint tudomány nem fregoli kabát (és mi az a fregoli)? Hanem? Látott-e „emberszabású” homo politicust?

Kedves Magda!
A valamikori, félhomályos egyetemi szobádban tartott nem hivatalos ún. „Somlyai-szemináriumokat” azért szerettem (gondolom kollégáimmal együtt), mert úgy éreztem, hogy „emberszabásúbbá” válhattam, és mert a puszta jelenlétem révén tanulhattam: Tőled, néha a kollégáimtól, és megesett, hogy saját magamtól. A hosszú, csöndes beszélgetéseken tanulhattam Tőled a szakmát, a politikai horizont tágításának lehetőségét, a plebejus bölcsességet és nyitottságot.

Kedves Olvasó!
Igen, ezért merem ajánlani ezt a könyvet Önnek, mert részese lehet a Somlyai-szemináriumok intim világának, mert bölcsebbé válhat, mert talán tanulhat is a puszta jelenléttel, az olvasással… És még talán az is megesik, hogy „emberszabásúbbá” válunk általa.