Elrejtett névjegyek

Falun nincsenek  titkok.A falunak több érzékszerve van, mint amennyi szükséges. Ebből kifolyólag többet lát és hall, de kiváltképpen többet beszél. Minden szó és mozdulat mögött leselkedés rejtőzik, de ezek hasznos mozzanatok, mert fel tudjuk térképzeni egymást, főként a falu a természet(elleneség)ét. Vannak dolgok, amit mások elől  inkább elrejtenénk, de valami okból mégis elejtjük magunktól, és következetesen, a közösség akaratából már névjegyként hordozzuk a súlyát.Hibásan rajzolják meg a falusi embert azok, akik a gumicsizma és a (szalma)kalap mellé, a ráncos arcra nem mosolygós szájat rajzolnak, mert van egy jó tulajfonságunk, ami a megpróbáltatások ellenére sem elhanyagolható: a TRÉFA.És ennél nagyobb büszkeség nem is kell egy atyafinak.A kötet erőssége a témaválasztás, ugyanis a szerzőnek van bátorsága szembemenni a nemzedéki divattal és bevallottan önéletrajzi fogantatású emlékezéseiben nagyapja elsüllyedt világát eleveníti fel, sok finom megfigyeléssel, derűs és szórakoztató anekdotikus részlettel, nem feledkezve meg természetesen – hiszen az elmúlt század tektonikus mozgásai közepette alakuló életútról ír – a zord és fenyegető történelmi viszonyokról sem; ugyanakkor írói bátorságról is tanúbizonyságot tesz, mert van ereje szembemenni a nemzedéki divatokkal. A kötet szól mindazoknak, akik szeretik a minőségi prózát és érdeklődést mutatnak a nemzedékek kettős nyelvének dekódolására.Illyés András Zsolt 1980-ban született a háromszéki Mikóújfaluban. Jelenleg tűzszerészként dolgozik, emelett prózát, (gyermek)verset ír és fotózik. 1999 óta folyamatosan publikál, első írásait a Romániai Magyar Szó közölte. Azóta számos erdélyi és anyaországi magyar nyelvű lap közli alkotásait.