Előre, Arz!

Arz Artur Albert (1857–1935) császári és királyi vezérezredes az Osztrák–Magyar Monarchia Vezérkarának utolsó főnöke volt 1917 márciusa és 1918 novembere között. Az erdélyi szász származású tábornok IV. (Boldog) Károly bizalmi embereként ebben a tisztségben Franz Conrad von Hötzendorf tábornagyot követte. Katonai karrierje csúcspontját 1918. november 3-án érte el, amikor az uralkodó főparancsnokká nevezte ki.
A vezérezredes ily módon azt a kétes dicsőséget is elkönyvelhette, hogy – tényleges feladatkörrel – ő volt a több évszázad dicső katonai tradíciójával rendelkező Habsburg Birodalom haderejének utolsó irányítója. A tábornok 1914 szeptembere és 1916 júliusa között huszonkét hónapig irányította a VI. (kassai) hadtestet, amelynek élén oroszlánrészt vállalt a gorlicei áttörésben. A cári Oroszország bukását elindító diadal mellett számos más siker is fűződik nevéhez, ezek közül a limanowai csata és Breszt-Litovszk elfoglalása emelkedik ki. A hadi sikerek nyomán a kassai hadtest a Monarchia egyik legjobb alakulatává lépett elő, a dualista állam számára pedig nyomban elhalványult az 1914 nyarától 1915 tavaszáig tartó időszak 9 hónapjának lidércnyomása. A tábornok a hátország számára is az egyik legsikeresebb hadvezérként tűnt fel, és különösen Magyarország német ajkú lakossága éltette bajnokként hősünket, akit magyar katonái egyszerűen csak úgy hívtak: Előre Arz!