Elfordított látóhatár | A poétikai tér Nemes Nagy Ágnes költészetében

Fölülről látni ezt az udvart, az apró, öt ház udvarát, mindig fölülről és haránt ez a Város, télen kezdete. Bár az udvar e részlet kitüntetett motívuma, a sorokon átívelő leírás emberi térészlelésről árulkodik. A Nemes Nagy-lírában e máshol is megfigyelhető térészlelésből és a helyek motivikai jelenlétéből adódik jelen monográfia két, egymással összefüggő témája: a térbeliség és a sorokban megbújó személyi jelen-lét irodalomtudományi tárgyalása. Eme innovatív, a Nemes Nagy-kutatásból korábban hiányzó perspektíva alapján tárul fel itt e költészet, amelynek poétikai tere olyan alakzatokban nyilvánul meg, mint szubjektív térreprezentáció, általánosítható személyi térészlelés, a helyek interszubjektív közegben alakuló jelentése és a személyességet nélkülöző szövegszerű térbeliség.