Élet vár

“Azt mondják, egy férfi és egy nő sosem lehetnek hosszabb ideig “csak” barátok, mert előbb-utóbb az egyik fél mindig többet akar majd.

Elzártam a szívemet a felszínre törő érzelmek elől, a barátságunk az idő múlásával mégis vonzalomba torkollott.

Megnyitottam a szívemet annak a férfinak, akire az életemet is gondolkodás nélkül rábíznám; annak a férfinak, aki egy levélben búcsúzott el tőlem.

Többet érdemeltem volna egy nyamvadt papírlapnál…

Visszahúzódtam ismét a csigaházamba és éltem tovább az életemet, miközben arra vártam, hogy kinyíljon az ajtó és ő belépjen rajta, de helyette egy másik férfi “kopogtatott” be.

Megigézett a szeme, minden egyes szava: ő maga volt a szenvedély.”