Elbeszélések – elmélkedések

“Egyszóval, elégedett vagyok a helyzetemmel, és mindenben az elkerülhetetlen sors kezét látva, életem egyetlen percét sem keserítettem bűnbánattal. Ha visszahozhatnám a múltat, minden tettemet újra megcselekedném. Ismét szeretném megharapni a pápa lábát, kicsapongó életet élni Párizsban, inni Londonban, szerelmi komédiákat játszani a színházban és az életben, elherdálni a birtokomat, és elvenni a feleségemet a második férjétől. Igaz, néhányan megvetéssel néznek rám, és azt mondják, hogy szégyent hoztam a családomra, hogy a nemesi család azt a kötelezettséget rója az emberre, hogy hasznára legyen a társadalomnak és erényes állampolgára a hazának. De hogy hihetnék nekik, ha a másik oldalról azt látom, hogy kedves honfitársaim közül sokan engem igyekeznek utánozni? Cél nélkül élnek, szerelem nélkül házasodnak, szórakozásból válnak el, és a vacsorák kedvéért mennek tönkre. Nem, nem! Elrendeltetésemet teljesítettem, és mint egy vándor, aki egy magaslaton állva tekintetével szívesen öleli át azokat a helyeket, amelyeket bejárt, örömmel emlékezem vissza arra, ami történt velem, és azt mondom magamnak: így éltem én!”
Ny. M. Karamzin