Eke és toll

Dr. Nagy Miklós (1913-1988) hátrahagyott kéziratait forgatva 1988 karácsonyán egyszer csak ilyen kérdésekre bukkantam: Ki vállalkozik a mai agrármérnökök közül olyan feladatokra, mint az agrárreform monográfiájának megírása? Én megírtam – lebonyolítása közben, de nem lezárva (Venczel [József] összegezte az 1921 évit). Megírtam Illyefalva szociográfiáját, hogy egy kritikus gazdaságtörténeti helyzetet rögzítsek [1947-ben], de ma ki vállalja ezt? Ernst Wagner […] megírhatta – az országtól távol – a Szász Gazdasági Egylet történetét, de ki írj a meg az EGÉ-ét, ha mi kihalunk? Ez még az én feladatom, de ha a Bartókokról [Bartók Béla nagyapjáról és édesapjáról] szóló – szinte kész kötet – nem láthat nyomdafestéket, akkor miként lehet könyv az EGE történetéből? És ki írja meg a CASBI-t? – a háború utáni gazdaságtörténet egyik legérdekesebb jelenségét. Én megírtam Erdély szarvasmarha-tenyésztésének kb. száz évét, de a többivel mi lesz? Ki és mikor írja meg annak az erdélyi lótenyésztésnek a történetét, amelyik már a 16-17. században több neves ménessel dicsekedhetett, mint az akkori egész ország többi területe? Vagy – a közelmúltból – a Csíki Magánjavak és a Székelyföldi Közbirtokosságok történetét. Ki fogja összeszedni a két háború közötti erdélyi mezőgazdasági szakirodalom bibliográfiáját? Hát az életrajzi adatokat? ”
Hetvenedik születésnapi a közeledtével mérlegelt ekképpen a jeles agrárszakíró, 1983 tavaszán. Centenáriumi megemlékezésekor már mi sorjáztattuk a kérdéseket, akik tiszteletére az EME székházában összegyűltünk. Ott és akkor született meg ennek az emlékkönyvnek a gondolata is. Azt remélve, hogy e tudománytörténeti törlesztéssel, a nagybetűs ember” (Csávossy György) személyiségének megidézésével a jövőépítőket szólíthatjuk meg – a létkérdéseket megillető hangnemben. (Cseke Péter)