Egy papné titkos naplójából

Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Ez bizony igaz, nézzen csak rá bárki a gyerekeimre: nemrég születtek, és az elsőt már férjhez is adtam a nyáron. Vagy nézzen körül a környezetében. Mindenki hamar megöregszik. Aki pedig mégsem, azt sajnálni szoktuk: élhetett volna még.

Kíváncsiak vagyunk, ez tény. Nem is baj. Így ismerjük meg a világot, benne másokat és magunkat. Ezért vannak valóságshow-k, amelyeknek ugyan a valósághoz semmi közük, és ezért van a pletyka, amelynek szintén megvan az a csöpp hibája, hogy általa nem a valóságot, hanem annak ilyen-olyan szűrőkön áteresztett, torz képét láthatjuk.

A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, nem ígérhet többet, mint hogy a valóság egy kis szeletét mutatja meg: darabkákat, vidám pillanatokat egy lelkészcsalád életének nagyon emberi hétköznapjaiból. Ha elolvassuk, többet tudunk meg – éppúgy, mint bármely más kíváncsiskodás végén – a szereplőkről és önmagunkról.

Ami itt olvasható, annak nagy része sok évvel ezelőtt is íródhatott volna, a hiányzó darabkák pedig a jövőben várnak megírásra. A két időpont között keletkezett szövegeket adom most közre mint a téma egyik véletlen szakértőjévé vált laikus. Családom védelmében kijelentem, hogy a történetek és szereplőik természetesen a képzelet szülöttei, s bármely hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve. Tanúm rá a tengelici evangélikus gyülekezet.