Egy márványdarab

Kuncz Aladár egybegyűjtött műveinek második kötetében az író kisepikai művei, illetve a publicisztika és a szépirodalom határmezsgyéjén született írásai olvashatók, továbbá itt kapott helyet egyetlen drámai kísérlete, a Csokonai Vitéz Mihály utolsó napjáról szóló egyfelvonásos színpadi játék is, melynek első változata szintén egy karcolat volt. Filep Tamás Gusztáv, a kötet gondozójának bevezető tanulmányából idézünk: „Kuncz novellái, tárcái sohasem jelentek meg önálló kötetben  (publicisztikájából is csak annyi, amennyit a Pomogáts-válogatásokban megtalálunk). Kisepikájáról többnyire még a rajongói is azt mondják, hogy érdektelen, másodlagos, konstruált, legalábbis romantikus, s ezzel az ítélettel valószínűleg nem is érdemes vitatkozni. Mégis megéri (újra)olvasni ezeket a novellákat, karcolatokat. Néhány éve Juhász Andrea – a megkerülhetetlen Kuncz-elemző, Láng Gusztáv  tiszteletére megjelent könyvben – tanulmányt  szentelt a francia fogságból cipőtalpban hazaküldött – hazacsempészett – Egy márványdarab című, különös sorsú  Kuncz-novellának, egyaránt bizonyítva önértékét és kapcsolatát a Fekete kolostorral. Nos, a Kuncz-novellák számbavétele azért is fontos, hogy tisztában lehessünk a fő mű, illetve az abban megjelenő prózapoétika, módszer, stílus – az életút végén megtalált forma – előzményeivel, kialakulásával. Talán általános vélemény az, hogy a fiktív, vagy közvetlenebbül epikus írásainál „igazibbak” azok, amelyekben fölismerhető a személyes élmény, amelyek referenciája egyértelműbb, azaz amelyeknek szembetűnő a dokumentumjellege és -értéke.”