Egy halott portréja

“A férfi továbbra is rendszeresen megjelent, váratlanul keresztezte az útját, amikor minden sötét és kihalt volt körülötte. Alina, ha csak módja nyílt rá, igyekezett, hogy esténként ne menjen ki, néha azonban nem kerülhette el, hogy végigmenjen a kihalt, sötét utcán, és a férfi, mintha kifejezetten rá várt volna, azonnal ott termett. Egyik kezével Alina kezét fogta, a másikkal a lány sűrű, egyenes, gesztenyeszínű, selymes haját simogatta… Alina félt és undorodott, de tűrt. Az, hogy esetleg kiabáljon, segítséget hívjon vagy legalább megpróbáljon kiszabadulni, eszébe sem jutott.”

A filmsztárt, Alina Vaznist holtan találják. A gyilkosság indítékát valahol nagyon mélyen, a lélek bugyraiban kell keresni. Az ott rejtőzködő érzelmek – az irigység, a gyűlölet, a rettegés és a szenvedély – ugyanis rögeszmévé válhatnak, és később egy gyilkosság indítékául is szolgálhatnak.
Összevetve a tényeket és a tanúvallomásokat, valamint tanulmányozva a filmcsillag személyiségét, Anasztaszija Kámenszkája arra a következtetésre jut, hogy csak egyvalaki ölthette meg a színésznőt…