Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben

Sigmond István helyét írói pályája kezdete óta az abszurd világtérképén helyezi el a kritika.  Nem szívderítő az a világ sem, amellyel új kötetének novelláiban az olvasót szembesíti. De miközben – ő maga is érzi – egyre komorabbak a szövegei, mert egyre több kiszolgáltatottságot, megaláztatást, „bűn nélküli bűnhődést” lát maga körül, hőseivel együtt ő is megpróbál hinni valamiben. Ez a forrása a kötet – főképp a címadó ciklus – novelláiból felfakadó, s minden komorság ellenére felemelő életérzésnek. A kötetben is olvasható, Demeter Zsuzsa által készített életinterjúban így fogalmaz: „Igen, tulajdonképpen én is próbálok hinni valamiben… És az istenkeresés is az én istenkeresésem: ateista vagyok, de hiszem azt, hogy hinni kell Istenben…”