Égiposta

Felkent poétáink közül is sokan irigyelhetnék a költői mesterség fölényes birtoklásáért – írtam valaha a “rímhányó” Romhányi Józsefről, aki barátnál több volt nekem, szinte már a hozzátartozóim között tartottam számon. Ugyanezt mondhatom el lányáról, Ágnesről, aki nem csupán apja egyenes jellemét, görcsoldóan derűs természetét-kedélyét, de kivételes vénáját is örökölte. Virtuóz rímjátékai, tökéletes librettó-fordításai, szellemes könyvei igazolják állításomat.
Az Égiposta különbözik eddigi munkáitól. Vegytiszta verseskötet. Az édesapját megidéző szívszorító költemények, az őszinte, sallangmentes lírai kitárulkozások vérbeli költőre vallanak, mint ahogy a sziporkázó szösszenetek, a kitűnő gyerekversek is. Kislánykorától “fogadott” kishúgom Romhányi Ágnes, de immár komolyan veendő pályatársam is.
Aki olvassa a verseit, kicsit úgy érzi: oázisra lelt mostani, érzelmileg elsivatagosodott világunkban.
Baranyi Ferenc